Ha tetszik, ha nem, minden ember hatással van a másikra. Divatos most a vonzás törvényére hivatkozni és igazat adni neki, de azért ezen kívül vannak még törvények az életben, sőt, a vonzás törvényét vitató eseteket is tudnék sorolni holnap estig, de nem teszem. Majd máskor.
Most inkább beszéljünk arról, hogy nem csak olyan emberekkel vagy körülvéve, akik építenek téged, és akiket te is építesz, hanem épp ellenkezőleg: sokkal több lehet az olyan ember a környezetedben, aki valami miatt romboló hatású, természetesen nem szándékosan, hanem tudat alatt, és speciálisan rád van ilyen hatással.
De az, hogy sok ilyen ember van körülötted, az még nem olyan nagy probléma, a gond akkor van, ha ezek az emberek kulcsfontosságúak az életedben, illetve relatíve sok időt töltesz el velük. A felnőtt életünkre szinte már-már irreális hatással van életünk párja. Ha jó a kapcsolat, ha süt fölötte a nap, akkor nagyon jó, ha rossz valami, valamelyikünk rossz passzban van, akkor nagyon rossz... Ehhez fogható mértékben már csak a gyerekeinkkel kapcsolatos viszony tudja befolyásolni az életünket.
Csak egyetlen nagy hibát lehet elkövetni az életre, vagy hosszú időre szóló kapcsolatainkban, ez pedig az, ha teljesen alárendeljük magunkat a másik félnek, a másik fél életcéljainak, sőt, akár többek céljainak!
Nem lehetünk sem a saját életünk rabszolgái, sem másvalaki életének rabszolgái, akkor sem, ha azok a valakik a leszármazottaink. Más üzletének rabszolgái sem lehetünk, a munkában örömet kell találnunk, mert különben csak elhasználódunk, és napról-napra öregszünk.
Mi a teendő akkor, hogy ha azt vesszük észre, hogy valaki/valami uralkodik az életünk fölött? Egyáltalán mik ennek a tünetei?
Tünetek:
Ha a szabadidős tevékenységek sosem úgy zajlanak, ahogy te szeretnéd.
Ha egyedül nem ildomos elmenned sehova, mert vagy a párod, vagy anyósod, netán még más rokonok is, rossz szemmel nézik.
Ha a főnöködnek mindig igaza van. (Sosem lehet mindig igaza valakinek! Emberek vagyunk, rengeteget tévedünk, a főnökök is!)
Ha az összes munkahelyi sikered az, hogy határidőre végzel a határidős munkákkal, és megkapod a fizetést...
Ha a pénz beosztásához otthon semmi közöd, mondván, az urad jobban ért hozzá.
Ha nincs hobbid!
Ha sokszor érzed úgy, hogy: jobb a békesség, inkább hallgatok.
Ha irracionálisan féltékeny a párod.
Ha irodai munka ellenére kérges a tenyered (túlságosan sokat dolgozol, ráadásul sziszifuszi munkát, kivétel a kertészkedés! Azt szabad :)).
Ha a gyerekeid csak kikiabálnak a szobából, hogy mit vigyél be nekik, és nem kérdeznek, hanem mondanak (pl, nem kérdik, hogy elmehetnek-e valahova, hanem mondják, hogy mennek...)
Soroljam még tovább? Ugye elég volt?
Mit tehetsz, ha ki akarsz törni az elnyomott szerepből? Mit tehetsz, hogy megelőzd?
Sokkoló információk következnek!
Bármennyire is a külvilágon és a környezeti tüneteken lehet lemérni - meg persze a belső elégedetlenségen, feszültségen -, hogy mennyire vagy mások életének, terveinek alárendelve, a megoldást soha nem a külvilágban kell keresni. Hanem benned, önmagadban. És nem mások fogják megkeresni, hanem te magad. Ebben még semmi fájdalmas nincs. Abban viszont már lehet, mikor új tudatra ébredve szépen meghajlítod magad körül a teret!
(Legalábbis a környezeted így fogja érzékelni, hogy egy Terminátor született belőled :))
Figyelem, ez nem való mindenkinek! Holnap folytatjuk...
